Sziasztok, drágáim!
Újabb kritikával érkeztem, ami azt jelenti, hogy a limitem teljesen felszabadult, jöhetnek a rendelések! Azonban előtte olvassátok el a Selly által írt Húsz nap c. Walking Dead fanfictiönről írt véleményemet:
Kinézet: Első ránézésre azt kell mondanom, a cím, a tudat, hogy ez a blog egy The Walking Dead fanfiction és a színvilág kiválasztása összhangban van egymással. A fejléc elsőre kicsit zsúfoltnak tűnik, talán attól, hogy az alján ott van az összes többi sorozat szereplő. Túl kevés ahhoz a hely, hogy mindenkit fel lehessen tüntetni, de ezt leszámítva frappáns a fejléc, mind a mondanivalója, mind a karakter elhelyezések ötlete. Mint mondtam, az alja nem tetszik annyira, hiszen ha nem lennének ott a többiek, odaférne akár a cím is, mert most, hogy ott középen éktelenkedik, látható, hogy kényszerből került oda, hiszen máshol már nem volt hely.
A bejegyzések háttérszíne megegyezik az oldal háttérszínével, a betű típusa és színe jól olvasható, egyedül a "címekre" (nálad x-edik nap és fejezet) mondanám, hogy a betűtípus érdekes választás, véleményem szerint annyira nem illik a blog arculatához. Ugyanezt tudnám elmondani a menüsor betűtípusáról: nem épp megfelelő választás egy The Walking Dead fanfictionhöz.
Ha pedig már a menüsornál tartunk: a Sztoriról nevű oldalon megláthatjuk, milyen kategóriákba is sorolod a történetet, illetve az egyes évadok rövid leírását is ez a fül tartalmazza. A Fejezeteknél értelemszerűen az egyes évadokhoz tartozó adott részeket találhatjuk időrendi sorrendben. Megjegyzésképpen, a két szerkesztett kép kissé elnyújtott, nem túl elegáns így, ha esetleg annak szántad. Ha javasolhatom, szerkessz össze egy újat, ami nem lesz így elméretezve. A Karakterek oldaladon a történetben szereplő személyekkel találkozhatunk, akikről összeszerkesztve láthatunk egy-egy képet névvel ellátva. Ötletes megoldásnak tartom, hogy azt, aki már meghalt, annak a képét piros vonallal áthúzod, így legalább tudni lehet, számodra kikre helyeződik inkább a hangsúly - viszont a kép kissé el van csúszva, javaslom, hogy igazítsd középre. A Könyvborítók nevű oldal a történethez készített "plakátokat" tartalmazza: mindkettő szép munka, egyszerű, de nagyszerű, hiszen a két főszereplőn, a címen és az írói neveden kívül nem tartalmaz mást, és ez így tökéletes. A Videóknál tömören, röviden a bloghoz készült trailereket láthatjuk - itt is megjegyezném, szép munkák, jól összeválogattad a gifeket hozzá. A többi oldalad egyéb elérhetőségeket tartalmaz, ezekről nem írnék bővebben, csak azt tanácsolnám, inkább külön modulként illeszd őket a blogba, minthogy az oldalaknál szerepeltesd őket, mert úgy mindenkinek megkönnyíted a dolgát: nem lesz olyan sok menü, és az elérhetőségeknél egy kupacban bárki megtalálhatja majd őket.
A modulsáv az oldalak alatt egy jelen szavazást tartalmaz, majd elolvashatjuk, hogy a fanfictiönt lementeni/ másolni/ máshol megjeleníteni az engedélyed nélkül tilos. A blog bal oldalán láthatjuk az írói profilodat, illetve a követőidet, akik egész szép számmal gyűltek össze - és kívánom neked, ez a szám idővel legyen egyre nagyobb. Ezen kívül a cserék találhatóak még itt, illetve az aktuálisan olvasott könyvlistád. Nos, nem hiszem, hogy ez feltétlenül illene ide, ám ha mindenképpen ragaszkodsz hozzá, én maximum 1-2-t tennék csak ki, hiszen egyre csak görgettem lefelé és még mindig ott volt egy könyvborító.
Összességében, jobban megnézve, nem olyan rossz a design, sőt. A színválasztás, az oldalak tartalma, a videók, az alaptörténet igenis tetszetős. Néhány apróbb észrevételem volt csak, de ezeket fentebb mind megemlítettem, kifejtettem - remélem átgondolod őket, és javítasz ott, ahol szükség lenne rá. Ami azonban feltűnt, hogy nincs fülszöveg (ha azt mondod, de, a Sztoriról c. oldalon ott van mindkét évad, nem, azok nem azok). Ez pedig nagy hiba, mert egyszerűen lennie kell egy szövegnek, ami nagyon röviden összefoglalja a történet tartalmát, de nem futtatja a végéig a szálat, nem tartalmaz spoilert, és sok olyan megválaszolatlan kérdést hagy maga után, amely felkelti az olvasó érdeklődését. Javaslom, ezt mielőbb pótold!
3/5
Tartalom: Mivel magam is néztem a sorozatot, és odáig voltam érte, kíváncsian kezdtem el olvasni a fanfictiönt. A prológusban rögtön kezdetét is veszi a két főszereplő (Ann és Daryl) közös kalandja. Már csak azzal is, hogy találkoztak, elkezdted szőni a történet azon szálát, amely a főcselekményt hordozza magában. A sztori azzal kezdődik, hogy Ann a háza közelében kezdi öldökölni a tömörülő élőholtakat, hogy bejuthasson a "biztos" menedéket jelentő otthonába, ám egyedül - bármennyire is elszánt, okos és ügyes - nem bír velük. Nagy szerencséjére az utolsó pillanatban Daryl a segítségére siet, segít neki megölni az eddig megmaradt szörnyetegeket, s amint béke és csend kezdett honolni a háztájon, a két szereplő végre szemtől szemben is találkozhatott.
A következő néhány fejezetet olvasva teljesen olyan érzésem volt, mintha a sorozat megelevenedne előttem: borzasztóan hiteles, ahogy visszaadod nekünk Daryl karakterét! Erről azonban majd később fogok beszélni, most áttérek a cselekményre. Hűen maradva a sorozathoz, miközben megismerteted velünk a két főhőst, nem felejtesz el emlékeztetni minket, olvasókat, hogy ez nem egy dráma, nem egy szerelmi történet (legalábbis nem kifejezetten), hanem egy The Walking Dead fanfiction, ami azt jelenti, hogy állandó veszély fenyegeti a még élőket. Remekül érzékelteted ezt a sorokon keresztül, és még túlzásba sem viszed.
Tehát, visszatérve a történetre, a két szereplő nagy találkozása után Daryl is meghúzza magát Ann házában. Bár sokat nem árul el magáról, ami idegesíti is a lányt, segít megszabadulni a holttestektől, s az újabb váratlan látogatóktól. Napok, hetek telnek el, Ann pedig kezdi úgy érezni, nincs többé egyedül. Daryl eredetileg hamar továbbállt volna, ő is érezte, hogy valahogyan kötődni kezd a lányhoz, bár ezt eleinte magának sem akarta bevallani - hiába, ott van a sorozatból jól ismert Carol, aki még él, és ki tudja, hol, de vár rá.
Bár az eddigi összes publikált fejezetet sajnos nem tudtam elolvasni időhiány miatt, nagyjából a történések felével tisztában vagyok. Maga az olvasás igen élvezhető, hiszen amellett, hogy egy több szempontból is igényes történetet társz a közönséged elé, maguk a fejezetek jó hosszúak, így aki megrögzött The Walking Dead - vagy Selly - fan, annak biztosan felüdülés minden egyes újonnan közzétett rész. Túl sok spoilert egyébként nem szeretnék elárulni, hátha valaki a kritika olvasása után kedvet kap a blogodhoz, azt bátran feltárhatom, hogy az eddig megjelent fejezetek nagy részében csakis Ann és Daryl szerepelnek - mint főbb karakterek. Ez már csak azért is érdekes, mert így elegendő idő és alkalom nyílik arra, hogy e két szereplőt kidolgozd, illetve az események folyásával együtt a kapcsolatukat is formáld.
Bizonyos okokból kifolyólag Ann házát el kell hagyniuk egy idő után, így menedékről menedékre haladva vándorolnak remélve, hogy idővel találkoznak hús-vér emberekkel, akik szintén a túlélésért küzdenek. Ez idő alatt még jobban megismerik egymást, még közelebb kerülnek a másikhoz, de a feszültség, hogy egyikük sem mer tenni semmi érdemlegeset, mérges gázként terjeng a levegőben - amit szegény olvasó állandóan beszív. Sajnos nem tudom, hogy a 8-9. fejezetek után mi történik velük, de eddig nagyon izgalmas történetnek ígérkezik.
Amint időm engedi, folytatom a blogod olvasását, hiszen kíváncsivá tettél, a jó sztorikra pedig mindig vevő vagyok. A tied pedig több szempontból is hívogató: a témaválasztás, a történet cselekményeinek felépítése, a fejezetek hossza és még sorolhatnám. Volt szerencsém (?) néhány The Walking Dead fanfictiönt olvasni korábban, de azok között volt jó pár, ami rögtön el is vette a kedvemet. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy átformálják a sorozatbeli karaktereket olyanná, amilyennek ők szeretnék látni, vagy elfeledkeznek arról, hogy a sztori egy zombi-lepte világban játszódik, ahol folyamatos veszély környezi a szereplőket. Te azonban - hála az égnek - nem tartozol közéjük: minden alkalommal, még a későbbi fejezetek során is, hitelesen adtad elő mind a sorozat központi cselekményét, mind a hangulatát, amiért óriási piros pont jár.
5/5
Szereplők: Bár ennél a szempontnál túl sokat nem fogok tudni írni, megpróbálok a két főszereplőről minél részletesebb véleményezést adni. Leírom, nekem hogyan is jöttek át az általad megformált karakterek - ha valamiben tévednék, javíts ki nyugodtan a komment szekcióban!
Kezdeném először is Annel, aki az egyik főbb karakterünk: a történet maga a lány szempontjából íródik, és nem csak cselekvéseket, leírásokat ábrázol, de az érzelmi világába is betekintést enged. Ezen felül a sztori maga az ő otthonának helyszínén kezdődik, s a ház néhány fejezet erejéig mindkét szereplőnek menedéket fog biztosítani. Ann kissé sokrétű karakter, hiszen a családi hátterén és történetén kívül semmilyen biztos, ismertető támpont nem áll mögötte, tehát tipikusan olyan szereplő, akinek a helyébe bárki elképzelheti magát. Ez viszont nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik: az események során mindinkább jobban megismerjük őt, és rájövünk, amellett, hogy olykor elővigyázatlan, magányos és vágyik a szeretetre, meglehetősen bátor. Eleve elismerés annak, aki egy zombiktól hemzsegő világban megállja a helyét, de aki így küzd a túlélésért, ahogyan Ann, az előtt emelem a kalapomat. Mind szeretnénk azt hinni, hogy képesek lennénk ugyanúgy cselekedni, ahogyan ő. Ebből a szempontból tehát egyfajta példakép is lehet több olvasó számára, joggal. Pozitív jelleme minden alkalommal megmutatkozik: amikor segít Darylnek, amikor nem hagyja őt magára, amikor bátran küzd minden erejével, és a többi. Ezen kívül még az érzelmei is teljesen emberiek és "hétköznapiak": adott egy férfi, jelen esetben Daryl, aki iránt elkezd vonzódni, s idővel megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan, de létező kötelék alakul ki kettejük között, Ann mégsem eléggé bátor ahhoz, hogy lépjen valamit az ügyben. Ez pedig paradoxon, mert épp fentebb említettem, hogy egy harcias, túlélő lányzót ismerünk meg benne. A szerelem azonban komoly téma, talán igaza is van, hogy nem akarja elsietni a dolgokat - nem mellesleg pedig, abban a világban, ahol ők élnek, mindig résen kell lenni a zombik miatt, nehéz is lenne bármi mással foglalkozni.
Daryl, aki véletlenül téved a lány otthonához, nagyon megegyezik a sorozatbeli karakterével: élethűen adod át a személyiségét, hiszen a távolságtartás, a bizonytalanság, a mogorvaság mind szépen megjelent az eddigi fejezeteidben, de a férfi pozitív tulajdonságai sem maradhattak el: az önzetlenség, a bátorság és a jószívűség. Talán a sorozatbeli Daryl nem viselkedne ennyire ridegen, távolságtartón egy emberrel sem, aki megmentette volna az életét. A történetbeli személyiség tehát kicsit változott abban, hogy keményebbnek állítod be őt, mint amilyennek eddig ismerhettük. Bár az is közrejátszhat, hogy elveszett a társaitól, magára hagyta Beth-et, megsérült, s egyedül Annre tudja bízni magát, legalábbis a történet elején. Ha a lány nem segít neki, rövidesen meghal, vagy kóborlóvá válik, ezzel pedig Daryl is tisztában van, csak a túlzottan nagy büszkesége miatt nem akarja magának bevallani. Látszik, hogy utálja, ha másra kell hagyatkoznia. A sorozatban is inkább ő az, aki segített a többieken, nem fordítva, és a dolog ezen részét is nagyon hitelesen sikerült átadnod.
A kettejük közötti kapcsolatról pedig mit is mondhatnék, azon felül, hogy bonyolult? Találkoztak, alig ismerték a másikat, nem is nagyon beszélgettek, mégis szavak nélkül kerültek egyre közelebb és közelebb egymáshoz napok elteltével anélkül, hogy ez nekik először feltűnt volna. Bár elég különböző személyiségek, a jóság és a bátorság közös bennük, ami miatt szerintem tutira jó párt alkotnának. Kíváncsi leszek, mikor kerül Carol a képbe, hogy fogja ez felbolygatni a kialakult érzelmi állapotokat, így már csak ezért is folytatni fogom a blogod olvasását.
5/5
Helyesírás, fogalmazás: Ha a "Szereplők" szempontra írta, hogy viszonylag rövid lesz, hát erről a szempontról még annál is kevesebbet fogok tudni írni. Nem azért, mert nincs kedvem, vagy olyan rossz a helyesírásod és a fogalmazásmódod, hogy nincs is értelme kritikát írni róla - éppen ellenkezőleg. Tulajdonképpen mindent rendben találtam, kivétel nélkül. Ez is ritka manapság!
A helyesírásod maga hibátlan, egyetlen elírást, elgépelést, rosszul írt szót/ kifejezést nem láttam az első 8-9 fejezet alatt, pedig meglehetősen alaposan át szoktam olvasni a blogokat, amelyekről kritikát írok. A mondatszerkesztéseid szintén szabályosak, a párbeszédekkel sem volt probléma. A leírásaid, bár minimálisak, mindig pontosak és lényegre törőek. Inkább az érzelem kifejtés és az elbeszélés azok, amelyek dominálnak a szövegben. Mivel a történet Ann szemszögéből íródik, a zajló események menetében képet kapunk a fejében minden aktuális érzelméről, gondolatáról, ami által őt is és az adott szituációt is jobban megismerhetjük. A fogalmazásmódod szintén rendben van. Szépen, letisztultan, egyszerű szavakat használva írsz, mégis képes vagy mindebből izgalmat kihozni, ezzel kíváncsivá teszed az olvasókat. A szókincsed széleskörű, választékosan írsz, előszeretettel használsz bizonyos esetekben rokonértelmű szavakat, hogy elkerüld a szóismétlést.
Mindezt összevetve, egyszerűen élvezet olvasni minden publikált fejezetedet!
Azonban, ha mégis írnom kellene egy negatívumot, az talán az lenne, hogy még nem egészen találtad meg a saját, egyéni stílusodat. Jól írsz, nagyon is, ügyes vagy és nem hibázol, ellenben semmi olyan tényezőt vagy jellemző tulajdonságot nem tudnék mondani az eddig olvasottak alapján, amelyre rá lehetne nyomni a Selly-bélyeget, azaz ami által felismerhetővé válik az írásod, hogy: Na, igen! Ezt tuti Sally írta, felismerem a stílusát! Ez az sajnos, amit nem éreztem - egyenlőre. Lehet, hogyha majd sikerül elolvasnom az újabb fejezeteket, rálelek majd apróbb ismertető jegyekre, de ez még a jövő zenéje.
Mindent összevetve, remekül írsz, gördülékenyen fogalmazol, s az, hogy nem hibázol a szövegben, külön öröm minden olvasód - és kritikaíród - számára. Nagyszerű blog, nagyszerű írónővel!
4/5
Összesen: 17/20
Nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban is: Gin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése