Interjú #1 - Beby

Sziasztok, drágáim!

A Ginsinetti első novellaversenyének győztesével, Bebyvel készítettem a napokban interjút, aki készséggel állt rendelkezésemre, így alább a kettőnk közt kiforrt párbeszédet olvashatjátok. Érdemes végigfutni a sorokat, Beby felfogása, mondanivalója érdekes és motiváló egyaránt.

Ezúton is köszönöm neki, hogy időt szánt rám!

Drága Beby! Először is gratulálni szeretnék neked a novellaversenyemen elért első helyhez. Áruld el, ez volt az első blogos versenyed?

Először is köszöntöm minden kedves Olvasódat és Téged is, Drága Gin! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a lehetőséget és méginkább azt, hogy az én novellámat választottad nyertesnek. Szuperboldog voltam, mikor elolvastam az eredményeket, hiszen remélni sem mertem, hogy egyáltalán helyezést érek el. Egyébként nem, nem ez volt az első blogos versenyem, bár jó ideje nem indultam egyen sem.

Ha már a blogoknál tartunk, te pontosan mióta írsz a nagy nyilvánosság előtt? Miről szól az első blogod, és jelenleg hány aktív oldalt üzemeltetsz?

Erre egész pontos választ tudok adni, az első bejegyzésemet 2013. május 13-án tettem közzé, egy azóta már elfeledett blogon. Természetesen tizennégy éves leányzóként engem is megérintett a One Direction, így az a sztori egy Harry Styles fanfiction volt. Visszaolvasva sírva röhögök azon a borzasztóan egyszerű és sokszor hibás, illetve kiszámítható hatvanakárhány fejezeten. De tulajdonképpen az is egy lépcsőfok volt, kellett, hogy eljussak idáig – félre ne értsd, szó sincs róla, hogy fényezném magam, nagyon sokat kell még tanulnom, hogy jó legyek. Jelenleg két blogom van, az egyik egy könyvkritikás (Könyvkupac), míg a másik a Beby-történetek (jelenleg Szürke rózsa néven), ahol az összes ezután megjelenő irományomat szeretném megjelentetni. A következő itt megjelenő mű – ha szabad így fogalmaznom – pedig egy Vecsei Miklós fanfiction lesz.

Hű, jó rég óta blogolsz, jó régóta írsz! Apropó, mi volt a legelső dolog, amit megtanultál az írás kapcsán?

Hogy nem szabad feladni. Senki nem fog bestsellert írni azonnal, ha nem gyakorolt hozzá eleget. Ha kitartóak vagyunk, bármit elérhetünk! Sajnos idő hiányában nálam is voltak kisebb-nagyobb szünetek, de pár fejezet megírásával fél év kihagyás után is vissza lehet rázódni. Szóval ezen a téren tényleg nincs lehetetlen!

Teljesen egyet tudok érteni veled! Szerinted kiből válik igazán jó író?

Ahogy az előbb is mondtam, szerintem a gyakorlás az egyik legfontosabb dolog az írásban, illetve természetesen a kreativitás. Hiába tud valaki gyönyörű, zamatos, többszörösen összetett mondatok alkotni, ha ugyanaz a téma és történet jelenik meg nála újra és újra. A klisé és a kiszámíthatóság képes megölni a varázslatot, hiába van bomba jól megírva. Ezt pedig szerintem nem lehet tanulni. Vagy kreatív vagy, vagy nem.

Jómagam is ezt vallom, fő a kreativitás, minden téren! Neked személy szerint mi a kedvenc műfajod? Írtál már valaha ilyen jellegű történetet?

Eddig körülbelül öt-hat történetbe kezdtem bele, és egyet kivéve mindegyikben megjelent valami fantasztikus elem. Szóval azt hiszem a fantasy, persze egy kis egészséges romantikával keverve. A novellában is megtalálható, pedig mikor megláttam a kiírást, esküszöm nem akartam azt írni. Viszont ahogy elolvastam a párbeszédet, csakis valami misztikus dolgon járt az agyam. Aztán végül ez lett belőle, egy szexdémon. Sajnos eléggé be voltam korlátozva ezzel a maximum 1500 szóval, így nem tudtam megfelelően kifejteni az eseményeket, de eléggé megihletődtem ahhoz, hogy a későbbiekben akár egy blogot is felépítsek erre a novellára.

Egyébként pedig sosem írtam még erotikus blogot, vagy szexjelenetet, esetleg keményebb utalásokat. Illetve káromkodni sem szoktam, szóval ennél az irománynál bőven elhagytam a komfortzónámat.

Igazán? Mindehhez képest tényleg jól sikerült megírnod a beküldött munkádat. Örülök, hogy ennek kapcsán új blog ötleted is született, ebből is látni, mennyire szeretsz ezzel foglalkozni. Kicsit komolyabban, van bármi célod az írással?

Azért írok, mert szeretném átadni a fejemben megszületett ötleteket másoknak, illetve megnyugtat és boldogsággal tölt el. Ha célnak értendő, akkor természetesen mint minden írópalánta, én is szeretnék majd kiadni egy könyvet, vagy indulni az Aranymosáson, de tudom, hogy ahhoz rengeteget kell még fejlődnöm.

A jó pap is holtig tanul, te pedig remek tanítványa vagy az életnek, ahogyan eddig tapasztaltam. Az íráson kívül mi az, amit szívesen csinálsz még a szabadidődben?

Szabadidőmben sokat olvasok, a könyves blogom apropóján kritikákat írok, de szeretek sorozatot nézni, biciklizni, nagyokat sétálni, illetve a családommal lenni – amire mostanság a legkevesebb idő marad. Ami nagy szívfájdalmam, hogy mindig el vagyok csúszva mindennel, és általában pont arra nem jut idő, amire szeretném, pedig az a gyönyörű bécsi cselló is csak arra vár egy éve, hogy megszólaltassam. Néha persze a lustaság, néha pedig a feladatok győznek a hobbijaim felett.

Hűha, remélem hamarosan tudsz egy kis időt szakítani magadra és a körülötted élőkre. Bár jó dolog a hajsza, néha kell a pihenés.

Legvégül pedig az érdekelne, mit üzennél a fiatalkori önmagadnak, aki éppen csak belevetette magát az írás világának hatalmas forgatagába?

Nemcsak a fiatalkori önmagamnak, hanem minden bajtársamnak, kezdő és miniírónak – aminek jelenleg önmagam is tartom – azt üzenem, hogy ne adja fel! És itt nem csak a gyakorlásra, hanem az ihlethiány túllépésére és az ötletek kibontakoztatására is gondolok. Ne féljünk leírni azt, amit gondolunk és ne érdekeljen bennünket, hogyha a szomszéd Mariska néni, aki gyerekkorunk óta ismer, elolvassa, vajon mit gondolhat. Valójában szerintem a gátlások leküzdése a legnagyobb feladat ebben a műfajban, – tapasztalat – szóval ezt üzenném mindenkinek, aki ugyancsak e tájékon tevékenykedik: Merj önmagad lenni!

Nagyon szépen köszönöm az interjút!