Oldalak

2017. június 13., kedd

Kritika #4 - Sex&Shout

Sziasztok, szép napot mindenkinek!

Újabb kritikát hoztam nektek, melyet ezúttal MoonlighTie rendelt tőlem. Sex&Shout című blogján több történet és novella is található, ám a kedves írónő a Szőkőév nevezetű történetéről kért tőlem egy kifejtett véleményezést, melyet most olvashattok: 


Kinézet: Már a mondandóm legelején leszögezném, hogy egyszerűen beleszerettem a designba! Egyszerű, letisztult, mégis nagyszerű. Rengeteget foglalkozhattál a bloggal, mind a külsejét tekintve, mind pedig a tartalmát, és hidd el, hogy megérte! De ezekről majd részletesen írok később...
A fehér, szürke és a képek színes árnyalatai remekül passzolnak egymáshoz. A cím is jól látható, nem túl bonyolult betűtípussal íródott. Az idézőjeles "fejléc" néhány színes, váltakozó képsorból áll, amely együtteseket ábrázol, akikről a blogodon írsz. A képsortól jobbra található az összes előforduló banda/ előadó neve, így rájuk kattintva alaposabban is megnézhetjük őket.
A blog oldalai a kép fölött helyezkednek el, szép sorjában. A főoldalon (Home) lejjebb gördülve az archívumot találjuk, illetve a bemutatkozó szövegedet, ahol megtudhatjuk, hogy különböző bandákról olvashatunk fanfiction sztorikat a blogodon. Az ez alatt található kedvencek (Favorites) és érzések (Feelings) menüpontokat nagyon ötletesnek és egyedinek találom, szóról szóra el is olvastam őket, nem csak azért, mert az egész szép rendezetten van megszerkesztve, hanem mert érdekel, hiszen a blogod már első pillanattól kezdve kíváncsivá tett.
A Storys menüpont - amely egyébként helyesen írva Stories, - novellákat tartalmaz, ahol a különböző (a képeken is látható) bandák rövid történeteit tartalmazza. Az együttesek nevein kívül a láthatunk tagokról képeket, ezalatt pedig a sztorik rövid felsorolásai, tömör tartalmai és értékelései között böngészhetünk. A Novels oldaladon többrészes, rövid és átfogó történeteket olvashatunk. A felállás ugyanaz, mint az előző menüpontnál: banda nevek, képek, címek és leírások.
A Fandoms oldal egyszerűen zs-e-n-i-á-l-i-s. A blogban előforduló összes banda nevének felsorolását láthatjuk itt, s rájuk kattintva a tagokról olvashatunk bővebb információt, emellett - ami a legjobban tetszett nekem, - minden egyes történetet/ novellát/ sztorit kigyűjtöttél, amelyben szerepelnek akár fő-, akár mellékszereplőként. Tényleg hihetetlenül jó ötletnek tartom így egy helyen is feltüntetni őket, hiszen aki esetleg nem ismer egy adott bandát, vagy annak a tagjait, a rövid róluk/ róla való tájékozódás után nagyobb élvezettel esik neki a fanfictionök olvasásának.
A Writer menüpontban rólad olvashatunk egy picinyke - tényleg elég picinyke - ismertetőt, alatta pedig az elérhetőségeidet találni az egyes közösségi oldalakon"Szabó Veronika, egy elvetemült lány, aki képes egy almába is beleszeretni, ha az rámosolyog. Ja, ennyi." Hihetetlenül aranyos és őszinte bemutatkozó, amely az eddigi szimpátiámat még inkább növelte irántad.
A Followersnél a követőidnek és állandó kommentelőidnek köszönöd meg a beléd vetett bizalmukat. Nagyon aranyos és figyelmes dolog tőled, hogy csak az ő részükre létrehoztál egy teljesen külön oldalt, ahová személy szerinti kedvenc hozzászólásaidat is bemásoltad. Ebből (is) látszik, mennyire törődsz az olvasóiddal, akik mindent imádnak, amit csak kiadsz a kezeid közül, bár ezt őszintén szólva, nem csodálom.
A Tag lexicon menüpontot azért hoztad létre, hogy az eddig megírt sztorikkal, fanfictionönökkel kapcsolatos kifejezéseket, fogalmakat összegyűjtsd és megmagyarázd az olvasóknak, hogy kerekebbé váljon számukra, mi pontosan mit is jelent.
A Quiz oldalon - mint az a nevéből is kitalálható - különböző kvízekkel találkozhatunk, melyek a novelláidra, illetve a blogon szereplő karakterekre vonatkoznak. Szintén nagyon szuper ötletnek tartom, hogy létrehoztad ezeket, mert így legalább én is ki tudtam őket tölteni (haha)! Ha érdekel, A liliomhercegnő jegyessége és Eric Clapton jöttek ki végeredményként. Ez jónak számít?
Mindent összevetve, iszonyatosan tetszik a design. Egyszerűbb, hangulatos, letisztult, alaposan kidolgozott. Minden apró részletre ügyeltél, így nincs olyan része a blog külsejének, amely valamiben is elütne a többitől. Az oldalaid nem csupán rendezettek és átláthatóak, de valamennyi közülük ötletes is, amely nagyban emeli a már egyébként is elképesztő blogod színvonalát. Őszintén csak gratulálni tudok a csodaszép munkádhoz, amely talán az eddigi legjobb alkotásod az összes közül.
5/5

Tartalom: Mivel a blogodon rengeteg - és még annál is több - történet, illetve novella található, nagyon hosszú hetekig tartana nekem mindegyiket elolvasni. Gondolom, ezt te is így láttad, hiszen csak egyetlen sztoriról, a Szökőév c. történetről kértél tőlem egy alapos véleményezést.
A fülszöveg szerint főhősünk, Kitty - külseje megváltoztatása után - elhagyja Manchestert, hogy vándorolni menjen. Útja során New Yorkba téved, ahol új életet szeretne kezdeni egyedül, tervtelenül, de reménnyel és bizakodással. Nemsokára rá is talál a szerencse, amikor egy zenekar mellett köt ki, amelynek tagjai azonnal befogadják maguk közé, ám akkor még nem sejtik, ki is igazából a lány. Hm, ezek alapján igencsak érdekesnek ígérkezik a történet, hiszen azon kívül, hogy maga az ötlet is egyedi, a fülszöveg is remekül van felépítve. Éppen elég információt közöl az olvasóval: ki a főszereplő, miből adódik a konfliktus, mi a fő cselekményszál a sztoriban. Se több, se kevesebb, és ez pontosan így jó.
A prológust elolvasva arra jutottam, hogy a Szökőév egy nagyon ígéretesnek érkező történet. A bevezetőt egy hatásos leírással kezded, melyben kifejted, mi is a magány. Ezt követi egy naplóbejegyzés, melyet maga Kitty írt, így E/1-ben olvashatjuk. Ebben leírja, kicsoda ő valójában, és mire készül. A naplóbejegyzés után újra E/3 személyre váltasz, a jelenidős írásmódod végig tartod. A bevezető tulajdonképpen arra szolgál, hogy bemutasd az olvasóknak Kitet, s tudasd velük, a lány miért döntött úgy, hogy el akar szökni Manchesterből. A tartalmi részét tekintve, ötletesnek találom, hogy a rendes szövegen kívül naplóbejegyzést is alkalmaztál, ezzel máris bensőségesebb viszonyt alakítottál ki a főhős és az olvasó között. A bőröndbe pakolás menetét a körülményekhez képest érdekesen írod le, hiszen nem csak felsorolod, miket visz magával a lány leendő útjára, hanem idővel megjegyzed azt is, éppen hány kilós a táska egy-egy holmi belerakása után. A prológus tehát tulajdonképpen arra szolgált, hogy bemutassa a főhőst, tudassa velünk, mi vezérelte őt a szökés lépésére, s azzal zárod, hogy Kit kilép a házból, tehát elkezdődött számára a nagy kaland.
Az első fejezet igen tartalmasra sikeredett. Az elején Levonról olvashatunk egy keveset, de mihelyst többet szeretnénk róla tudni, hirtelen átváltasz Kit naplóbejegyzésére, így az olvasók kíváncsiságát függni hagyod a levegőben. Főhősünk közben talált magának egy menedékhelyet a vonatállomás mosdófülkéjében, ám az ott dolgozók megtalálják és kiteszik onnan. Ekkor találkozik először Levonnal, aki bemutatkozásképpen kárörvendően kineveti a lányt - azt hozzátenném, mivel Kit leborotválta a haját, mindenki fiúnak nézi. Rövid beszélgetés után Kit továbbáll, mivel nem bízik egy idegenben sem. Újabb menedéket keresve ezúttal egy iskolába vezeti útja, ahol a fűtött tanterem megfelelő célként szolgál neki. Reggel azonban arra ébred, hogy számos lány bámulja őt, s ódákat zengenek róla, hogy milyen helyes, mennyire édes a pofija, stb. Kifejezetten aranyosnak tartottam ezt a részt, és jót mosolyogtam rajta, amikor Kit néhány felháborodott lány kérésére távozik az iskola lányoknak fenntartott épületéből. Miután lopással szert tesz egy kis pénzre, azt majdnem mind el is költi, hogy megvásárolhasson egy szájharmonikát a közeli zálogházban. Hosszas alkudozás után hat dollárért kapja meg a hangszert, s bár sajnálja a rá költött pénzt, egyúttal izgatott is, hiszen minél előbb szeretné kipróbálni.
A második résztől kezdenek beindulni az események, amikor is a banda többi tagját is megismerjük, de nem csak mi, hanem Kit is. Véletlenszerűen találkozik Rickkel egy sikátorban, de segít neki, miután feltűnik mellettük Levon, aki felismeri a lányt, s gyakorlatilag kijelenti, hogy töltse velük az estét - csajozás céljából. A terv beválik, Kit segítségének köszönhetően csak úgy ragadnak rájuk a nők, noha ez a lányt nem érdekli, mert Robbie rejtélyes módon furcsa érzést vált ki belőle rögtön első találkozásuk óta. Igen érdekes és izgalmas szituációba keverted a szereplőket, hiszen Kitről mindenki úgy tudja, fiú, éppen ezért nehéz helyzetbe kerül, ha bármelyik fiúba is beleszeret. Mármint, nyilván  csak homoszexuálisnak titulálják, de ki tudja, ez abban a korban, abban a városban mennyire volt gyakori, elfogadott. A lényeg, hogy így már eleve jobban kell vigyáznia, nehogy lebukjon és kiderüljön az igazi kiléte.
Következő nap a buli után Kit rettentő másnaposan ébred, így úgy dönt, kell neki néhányszor huszonnégy óra, amíg csak pihen és lustálkodik - no meg persze pénzt keres a szájharmonika segítségével. A többiek - főként Levon - égre-földre keresik őt, hiszen "képességei" miatt (no meg persze kezdenek valamiféle baráti szimpátiát is érezni iránta, nem csak érdekeket) a hasznukra válik. Egy hét keresgélés után meg is találják őt, így nagy az öröm, amikor újfent összeülnek egy bárban. Nagyon édes jelent egyébként a vége, amikor Levon elmondja, semmit nem bánt meg az életben, csak azt, hogy elengedte aznap este Kitet, de amint meglátja, úgy örül a lánynak, hogy egy pillanatra szerintem még azt is elfelejti, hogy hívják.
Tulajdonképpen mindenki örül a lány felbukkanásának, kivéve talán Robbie, aki általában hidegen és távolságtartóan viselkedik vele, ám legbelül kedveli, szinte túlságosan is, ám ezt valószínűleg magának sem akarja bevallani. Az érzés csak erősödik, mikor kettesben mennek bóklászni a városba, majd Kit elviszi őt az iskolába, ahol lakik. Az itt sorra kerülő őszinte beszélgetés érezhetően közelebb hozta őket egymáshoz, több értelemben is. Mindez csak fokozódik idővel, és a két fél érzései egy hét múlva - a fürdős jelenetnél - egyértelművé válnak. Hihetetlenül izgalmas és egyúttal aranyos szituáció, amibe belevontad Kitet és Robbie-t. Aki valamilyne oknál fogva itt hagyja abba a történet olvasását, valószínűleg a fejét fogva idegeskedik és türelmetlenkedik, mi következhet ezek után, hiszen egyre több a romantika és egyre valószínűbb a lebukás veszélye.
A köztük kialakuló kapcsolatot Rick nem igazán nézi jó szemmel, hiszen neki is meglehetősen tetszik új barátjuk, így meg sem lepődtem azon, hogy megcsókolja Kitet. A helyzet így tovább bonyolódik, szegény lány tanácstalan ennyi fiú társaságában, de nem segít a dolgon az sem, hogy a banda kijelenti, velük kell utaznia Clevelandbe, hiszen akarva, akaratlanul, de tiszteletbeli ötödik taggá nőtte ki magát. Ki tudja még, hogyan fogja ezt bírni Kit, főleg, hogy nincs beleszólása... de a lebukás veszélye egyre nagyobb, amit a kis főhősünk is tud. Ezt tetézi természetesen egy újabb gebasz, amikor is Cleveland felé utazva a vonaton Kit meglátja egy újságban - pontosabban hallja egy brit nénitől, aki egy fülkében ül velük -, hogy Manchesterben eltűntnek nyilvánították őt. A régi élete, régi neve hallatán elfogja a rosszullét, hatalmába keríti a bánat, így megpróbál elszökni a többiektől, de a szemfüles Levon utána megy, aminek következtében lekésik a vonatot. Az olvasó nyilván arra számított, Robbie vagy Rick száll majd le vele, hiszen a hármuk közötti kötelék meglehetősen érdekes és izgalmas, de újfent meglepted az embereket azzal, hogy elkezdted alaposabban felépíteni a Kit-Levon közti kapcsolatot. A lány ekkor döbben rá igazán, hogy a fiúkkal szeretne maradni, hiszen immár összetartoznak, mellesleg pedig, úgysincs hová mennie, így másnap a következő vonattal Clevelandbe érnek, és szó szerint mindenki örül - leszámítva persze az időnként fellépő féltékenységi rohamokat Rick és Robbie között.
Clevelandben veszi kezdetét Kit és a banda új élete. Az első nap remekül indul, a menedzser rögtön megkedveli az "ötödik kereket", lányok sokasága kezd érdeklődni a zenekar iránt - mely főleg Kitnek köszönhető. A fellépések, bulik mellett új szereplők is feltűnnek a színen, mindeközben tovább kavarod a Robbie-Ricky-Kit szálat, amely meglehetősen érdekessé teszi a jelenlegi szituációt. Az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy: mi történik, hol, mikor, kivel? Remekül ráéreztél arra, hogyan tedd izgalmassá még a leghétköznapibb szituációkat is, bizonyára ebből fakad az a rengeteg imádat a bloggerek részéről, akik olvassák/ olvasták a történetet.
A "mindenki örül" érzés nem tart ki túl sokáig, hiszen amikor elérkezik a banda első koncertjének pillanata, Kit találkozik Ron menyasszonyával,  Ingriddel, s legelső pillanattól kezdve érzik a kettejük közti kémiát. A gond csak az, hogy az első elcsattanó csókot Ron is észreveszi, így magából kikelve kezd el kiabálni Kittel, majd a többi fiúval is, akik védik a szőke barátjukat. Mindez verekedésig fajul, Robbie és Ron a börtönben kötnek ki, ám addigra elássák a csatabárdot. A gond csak az, hogy óvadék fejében tudnak kijutni onnan, ami ezer dollár, de a bandának nincs annyi pénze, tán soha nem is lesz, ahogy Levon gondolja. Kitnek azonban erre is van terve, de ezzel mindent kockára tesz, amit eddig titokban tartott és építgetett. A három fiú közül Levonban bízik leginkább, így őt viszi magával a legpuccosabb fodrászatba, ahol eladja "régi életének egy részét", a hosszú, szőke hajkoronáját nyolcszáz dollárért. Levon a felismerés láttán először csalódott lesz, majd elönti őt a hála, a boldogság és a megkönnyebbülés elegye. Megígéri, hogy titokban tartja Kit kilétét, aki az imént mentette meg társuk és Ron jövőjét.
A zárófejezet sikerült talán a legjobbra, legizgalmasabbra, legromantikusabbra, és a többi. Egyszóval, méltó lezárása az első évadnak, hiszen amellett, hogy lezárul egy szakasz (jelen esetben Kit előző élete), sok problémára megoldást találnak, de rengeteg kérdés és titok függ még a levegőben, amelyekre a választ csupán a következő évadból tudjuk meg. Kit híres lesz, a banda berobban a köztudatba, illetve egyértelművé válik Robbie és a lány szerelme. A lebukás veszélye és rizikófaktor egyre nő, így joggal lehet mindenki kíváncsi arra, mit tartogatsz számunkra a folytatásban.
Mindent összevetve tehát: adott egy egyedi, különleges, izgalmas, jól kitalált és alaposan felépített sztori, amely önmagában alapvetően nem lenne elég, hiszen leírni, megalkotni talán nehezebb, mint megálmodni az ötletet, de (és most jön a de) neked ez is sikerült, nem is akárhogyan. Minden apró részletre ügyeltél, minden okot, miértet kitűnően kitaláltál, nem siettetted a történetet, s amellett, hogy ügyeltél a sztori menetére, előrehaladtára, időt fordítottál arra is, hogy a szereplők közti kapcsolatot alakítgasd. Óriási dicséret jár ezért, mert kevesen képesek ilyen jól összevonni a két végletet. Azért pedig pláne minden tiszteletem, hogy ennyire jól vissza tudtad adni az adott kor hátterét, történetét, stílusát és szokásait. Persze, az ember utánanézhet, de a te írásodon látszik, hogy nem csak utána olvastál, de valósággal imádod azt a kort, ezért is tudsz annyira élethűen írni róla.
Mindenesetre, engem megnyertél, Kit Moon- és The Band-fan lettem. Izgatottan várom a második évadot!
5/5

Szereplők: Őszintén örülök, hogy csak erről a történetedről kellett kritikát írnom, hiszen a blogodon arányaiban rengeteg a sztori, rengeteg a szereplő is ezáltal. A Szökőév c. írásod kielemzése sem volt egyszerű ebből a szempontból, hiszen adott egy főszereplő, egy négytagú banda - ami már öt fő -, s nem mellesleg ott vannak a fontosabb mellékszereplők is, akikből jó néhányat találni olvasás során.
Mindenek előtt kezdeném a főhősnőnk, Kit kielemzését, akit akár Margonak is nevezhetnénk, ha "régi életébe" tekintünk vissza. A lányt akkor ismerjük meg, amikor elhatározza, szökni készül Manchesterből, az otthonától távolra, másik kontinensre kívánkozik. Ekkor még nem tudjuk döntésének okát, de később folyamatosan elejtesz néhány információ morzsát, melyekből össze lehet állítani az óriás portrét. Elege lett, megunta Angliát, megunta a brit közösséget, s nem bírt már anyjával egy fedél alatt élni. Furfangos ötlettől vezérelve öltözött be fiúnak, hogy Amerikába utazzon és szerencsét próbáljon. Mindezekből látszik, hogy Kit egy talpraesett, bátor és semmitől meg nem riadó lány, hiszen egyedül nekivágni a nagyvilágnak, mindenféle ingóság és pénz nélkül merész tettre vall. Nekem már ekkor szimpatikussá vált, s titkon azt hiszem, minden lány olvasód szeretné magát a helyében tudni. Kit egy inspiráló, erőt adó karakter, noha a régi korban csupán egy suhanc gyereknek tűnhet mások szemében. Szép suhanc gyereknek. Kitty ugyanis gyönyörű, külsőre szinte hibátlan. Szőke haj, zafírkék szem, karcsú alkat - kívánhatna ennél is többet? Bár ezzel tisztában van, mégsem válik önteltté, egoistává, pedig azon kívül, hogy megoldotta a sors őt egy csodás külsővel, emberileg és tehetségileg is nagyon pozitív karakter.
A banda négy tagból álló fiúcsapat, akik a siker útját kívánván taposni, véletlenszerűen találkoznak Kittel. Az első, aki összefut vele a vonatállomáson, Levon. Mr. Helm egy száz százalékig pozitív karakter, már csak abból a szempontból is, hogy ő a történet bohóca. Joggal hívhatjuk így, elvégre, statisztikákat nézve ő mondja a legtöbb humoros beszólást, poént, amikor csak tud, viccet csinál az adott szituációból/ személyből. Vidám személyiség, aki mellett az embernek egyértelműen jó kedve lesz, ezért rögtön szerethető karakterré válik. A sok vicceskedés ellenére azonban tud komoly és határozott is lenni, s egyértelműen ő az, aki a bandatagok közül Kit legjobb barátjává, bizalmasává válik, amikor megtudja a lány titkát.
Rick szintén egy merő pozitivitás. Az esetek kilencven százalékában jó kedve van, ez csak akkor változik meg időnként, ha előtörnek rajta a féltékenységi rohamok Robbie-t és Kitet látván. Abszolút kedves, érzelmes személy, aki igaz barát, hiszen bármit megtenne a társaiért és Kittyért. Tipikus jó fiú, aki talán a légynek sem tudna ártani. Amíg Levon a nagy dumás, vicceskedő, addig Ricky okkal lehetne a "legcukibb, legaranyosabb" tag a bandában.
A következő szereplő Robbie, akit Kit utoljára ismer meg, mégis ő lesz az a személy, akivel elkezdenek barátságnál többet érezni egymás iránt. A fiú először féltékenységet, dühöt érez Kit iránt, amiért ennyire pozitív külső adottságai vannak, s ilyen jól tud zenélni, de közelebbről látva és megismerve őt rájön, nem tud rá haragudni. Robbie talán a legérettebb karakter az összes közül. Őszinte, sosem játssza meg magát, ennek ellenére próbál úgy viselkedni, ahogyan egy tipikus rossz fiú. Ez kifejezetten bejön valamennyi lánynak, így nem csoda, ha az olvasótáborod nagy része odavan Robertsonért. Próbálja magát keménynek, erősnek, némiképpen függetlennek mutatni, de legbelül érzelmes, képes az őszinte szeretetre, és ami a legfontosabb, mindenkor lehet rá számítani, igazi barát.
A negyedik tag Richard, akiről a legkevesebbet tudjuk. Az első néhány fejezetben több szerepe van, de idővel fokozatosan háttérbe szorul. Mint a többi fiúról, annyit róla is megtudhatunk, hogy kedves, kellemes társaságú, jó srác, aki beillik a többiek közé. Ő is szereti Kitet, de nincs annyira oda érte, mint a társai. Ettől függetlenül szükséges karakter, hiszen minden történetben kell lennie egy olyan személynek, aki a főszereplő közelében van, sok időt tölt vele, mégsem térnek ki annyira a köztük lévő kapcsolatra. Manuel tipikusan ilyen: van, de nem tartozik bele Kitty szűkebb érzelmi körébe.
Fontosabb mellékszereplőket is megemlítenék még, mint például Kit anyját, aki miatt részben kirobbant az alap probléma. Kit - ha úgy vesszük - előle (is) próbált menekülni, így nagy szerepe van abban, hogy a lány Amerikában kötött ki, s megismerte a bandát, amely élete hátralévő részét és sorsát egyúttal megpecsételte. Ron szintén egy kulcsfontosságú karakter, hiszen, mint menedzser, ő segít berobbanni a fiúknak és Kitnek a köztudatba. Bár a lány tehetséges, a lehetőségeit Ron aknázza ki, ért ahhoz, hogyan adja el egy-egy jó képességekkel megáldott emberét. Az ő "társa" Ingrid, aki szintén egy probléma kirobbantója. Első látásra megtetszik neki Kit, így amikor meglátja őt a színpadon zenélni, felsétál hozzá és megcsókolja. Ennek azonban Ron is szemtanúja lesz, így kisebb viszály és feszültség alakul ki az összes szereplő között. Ron mérges és féltékeny Kitre, haragszik Ingridre, a fiúk, miközben ötödik társukat védik, szintén összeszólalkoznak menedzserükkel, ebből fakad a kikerekedett balhé.
Azt hiszem, még napestig lehetne sorolni az olyan kisebb szerepet kapott karaktereket, akik valamilyen befolyással bírtak a történetre, annak menetére, de úgy vélem, a főbb szereplőkről már mind ejtettem néhány szót. Valamennyi nagyon jól megalkotott és felépített, sokszínűek, eltérőek, de egy valami közös bennük: mindnek fontos szerepe van a sztoriban.
5/5

Helyesírás, fogalmazás: Mit is mondhatnék? A fejezetek hosszúsága miatt kissé nehéz volt átbogarászni a helyesírásodat, kielemezni a stílusodat és a fogalmazásod módját, de joggal mondhatom, hogy egy kis jegyzettömb és egy toll segítségével boldogulni tudtam. Ahányszor volt egy apró megjegyzésem az írásoddal kapcsolatban, gyorsan lefirkantottam, nehogy elfelejtsem, vagy ne találjam meg újra a hosszú szövegeken belül.
Mint az általában szokásom, a kritika ezen részét kétfelé szoktam szedni. Első körben leírom, mik azok a hibák/ problémák, amelyeket észleltem az olvasás során, majd kitérek a pozitív, kiemelkedő oldalára is.
Nálad igazából nagyon nehéz lett volna bármibe is belekötni, hiszen a történet csodálatos, izgalmas - bár ezt nem ecsetelném tovább, mert fentebb már megtettem. A fejezetek kellően hosszúak, felépítettek, így ebből a szempontból sincs gond. Ellenben, nagyon alapos létemre, észrevettem néhány helyesírási, illetve elgépelési hibát, de ezekből sem volt kimondottan sok. Lássuk is, melyek ezek:
Az ötödik fejezet legvégén láttam egy apró elírást Kit egyik megszólalásánál, mely így nézett ki:
"Bocsi, de ágyal nem tudok szolgálni." Helyesen természetesen "ággyal", és nyilván ezt te is tudod, így valószínűsítem, hogy apró elgépelési, figyelmetlenségi hibáról van szó.
A hatodik fejezetben van egy rész, amikor Robbie és Kit visszamennek a fiúk szobájába. Nos, itt egy kis szóismétléssel találkoztam, hiszen három egymást követ mondat is a "fal" szóval kezdődött. Bár igaz, ennek a szónak nem igazán ismerni szinonimáját, én éppen ezért megpróbálnék egybevonni a háromból legalább kettő mondatot, így a szóismétlés eltűnne.
A hetedik részben Ricky egyik megszólalása így hangzik:
"Hidd el, hogy a pipik dokkal jobban buknak rád, és a cuki pofidra." Lehet, hogy csak én értelmezem félre a szöveget, de nem "okkal"-t akartál írni? Úgy értelmesebbnek tűnne, mármint, gondolom én.
Az utolsó hiba, amelyet kiszúrtam, a tizedik fejezetben volt. Amikor Robbie beengedi a hotelszobába a két rajongó lányt, van egy olyan rész az írásnál, mely így hangzik:
"Még Kit látványa még bőven sokkban tartja." Itt is csupán egy apró szóismétlés a gond, de a delete gomb segítségével azt hiszem, hamar megoldod a problémát.
Ezektől az elírásoktól, szóismétlésektől eltekintve más hibát nem találtam, és nyilván egyértelmű, ha az ember ilyen hosszú szövegeket ír, s ennyi fejezetet publikál belőle, amennyit te, hibázhat. Sőt, szinte kötelező hibáznia, hiszen egy elírás, szóismétlés a legjobbakkal is megesik.
Ellenben meg vagy dicsérve, hiszen más problémát keresve sem lehetett volna találni a fejezetek között. A helyesírásod kiváló, remekül kezeled a párbeszédek szabályait, a mondatvégi írásjeleket, ami számomra megkönnyebbülés, hiszen ezen a területen olykor még a legjobbak is vétenek. Mindenesetre, nálad minden formalitást teljesen szabályosnak találtam.
Az összkép megalkotásában segített az a tény is, hogy gyönyörűen bánsz a szavakkal. Nem írsz rövid, pár szavas, de hosszú, vontatott körmondatokat sem. Mindig megtalálod az arany középutat, s nem mellesleg nagyon ügyesen kitöltöd az adott mondatot a megfelelő szavakkal. Ha kell groteszk, humoros, komoly, de romantikus stílusban is egyaránt tudsz írni, így elmondható rólad, hogy igazán sokoldalú vagy. A fogalmazásmód letisztult, egyszerű, de mégis nagyszerű, éppen ezért valódi öröm olvasni a szavaidat. Egyedi stílusod azt hiszem, minden olvasód elméjében megmarad - a kreativitásod és a mondatok közti logikai kapcsolataid is ezt bizonyítják.
Összességében attól a néhány elírástól, szóismétléstől eltekintve nagyszerű munkát adtál ki eddig a kezeid közül, nem csupán tartalmi szempontból tekintve, de formailag is. A helyesírás rendben van, a szövegtagolás szabályos, a fogalmazásmód érthető, a sorok csak úgy olvastatják magukat. És nem utolsó sorban a stílus, ami nálad kiemelkedő szerepet játszik. Képes vagy többoldalúan megközelíteni egy adott történetet (lásd, komolyan, humorosan, romantikusan, ésszerűen), ettől válik annyira izgalmassá az alkotásod. Érdeklődve várom a második évadot is, nem csak azért, hogy megtudjam, mi fog történni Kittel, a bandával, de azért is, hogy nyomon követhessem az írásbeli fejlődésedet - mely egyenlőre töretlenül szárnyal felfelé.
5/5

Összesen: 20/20
Utólag is elnézésedet kérem a késlekedésért - bár tudom, nem mentség, de volt egy hét, amíg rossz volt a laptopom, így nem tudtam használni sem. Remélem, azért megérte várni a kritikára, mert nekem őszinte öröm volt írni a blogodról. További sok sikert kívánok a vezetéséhez!

xoxo: Gin





















2 megjegyzés:

  1. Huh, nagyon nehezen találok szavakat. Csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm. De tényleg. Hatványozd meg, és olvasd el százszor, és talán átérzed mit is akarok mondani. Köszönöm, hogy elolvastad! Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága! :)

      Nagyon aranyos vagy, jól esnek a szavaid. Köszönöm, hogy írtál! Örülök, hogy elégedett vagy a kritikával.
      Legyen szép napod és további sok sikert kívánok!

      Gin

      Törlés